Maga a szerelmi történet ennyi. A férjem megtudta, hogy én megcsalom és egy hete rákérdezett, hogy van-e valakim. Én ekkor nem tagadtam semmit, elmondtam, hogy mit tettem és azt is, hogy mielőtt Ő rákérdezett előtte néhány nappal „tisztult ki az agyam” és rájöttem, hogy engem átvertek.
Arról, hogy a férjem mit élt/él át lelkileg, illetve én is mit és hogyan élek meg nem könnyű beszélni. Mi harminc évig nem is beszéltünk róla, és még másról sem. A férjem azt gondolta, hogy elmentem volna külföldre ezzel a férfivel, ha valós személy és idejön hozzám, illetve azt is gondolta, hogy én magamtól soha sem mondtam volna el neki az igazságot. Én most azt gondolom, hogy nem látja teljesen jól ezt a dolgot az én oldalamról, de abban igaza van, hogy volt olyan időszak az elmúlt néhány hónapban, hogy ha megjelenik nálam ez a férfi, akkor elmentem volna vele akár a tengeren túlra is, de nem szó nélkül, a bőröndömet összepakolva, hanem elmondtam volna a férjemnek nagyjából az egész történetet, de valószínűleg a döntést már meghoztam volna.
Miután néhány hete „kitisztult az elmém” azt is tudtam, hogy el kell mondanom az egész történetet, ami velem történt, de tény, hogy az időt amennyire csak lehet húzni akartam, mert nem könnyű bevallani egy ilyen tettet.
Na, most eljött a nagy beszélgetések ideje köztem és a férjem között. (Bárcsak beszélgettünk volna korábban is fontos, belsőséges dolgokról. Én tény, hogy nagyon jól tudok csacsogni, beszélgetni, de csak felszínes dolgokról, és ez sajnos a családommal kapcsolatban is így volt.)
Megszenvedtük, és még valószínűleg sokáig szenvedni is fogjuk az általam elkövetett bűnt. De a férjem valamiért, biztos azért, mert szeret, megbocsátott nekem, a lelki részét is próbáljuk nagyon sok, intenzív kommunikációval megoldani, túl lépni rajta. És nem utolsó sorban az általam okozott anyagi csődből is próbál felállítani engem.
Másik gond, amiről korábban sosem beszéltünk a köztünk lévő szerelmi, szexuális viszony, ami az utóbbi években már szinte nem is működött. Erről is elkezdünk beszélni (nekem ez sem könnyebb téma, mint az általam elkövetett tettemről beszélni, de akarom, hogy helyre álljon ezen a téren is a kapcsolatunk), tudom, hogy a harmonikus kapcsolatnak, házasságnak a bensőséges szexuális kapcsolat, az őszinteség és a kommunikáció az alapja és mi most ezt próbáljuk felépíteni.
És még nem beszéltem a Betegségemről, amiről eddig nem is tudtam. A férjem szerzett egy anyagot a kapcsolat függőségről, amit első olvasásra nem is értettem teljesen, majd elképedtem amikor kezdtem megérteni, hogy miről van szó. (Még mindig nehéz elhinni, de sajnos a lelkemnek és az eszemnek kicsit jó, mert mentséget adhatok magamnak ezáltal a tetteim miatt azért, mert feltehetően a hormonjaim megbolondulása, a beszűküld idegi állapot miatt kerültem ebbe a buta-beteg állapotba.) Most már tudom, hogy Beteg vagyok, de meg akarok gyógyulni és ezért mindent meg fokok tenni.
Tehát a BETEGSÉGEM, a kapcsolat függőség egy olyan betegség sajnos, - és nem függőség mind pl. az alkoholizmus, vagy a drog függőség, - ami elsősorban 45-55 év közötti nőket érint és a gyermekkorra vezethető vissza. (Soha eszembe nem jutott volna magamtól.)
És most ismét egy kis kitérő a gyermekkoromba. Egykeként nőttem fel, úgy emlékszem szerettek a szüleim, az apukám a mai pszichológiai ismereteim alapján feltehetően alkoholista volt, mert bár hétköznap rendesen dolgozott a munkahelyén, de péntektől-vasárnapig a napjai nagy részét a közeli kocsmában töltötte ivással. Soha nem láttam, hogy bántotta volna az anyukámat, illetve engem sem bántott soha. Ha hazajött a kocsmából éhes volt, evett, elaludt, esetleg később visszament a kocsmába és folytatta az ivást (néha volt azért olyan hétvége hogy nem ivott úgy emlékszem).
Anyukám ennek az ellentétje volt, Ő nagyon sokáig otthon volt, nem volt munkahelye (az édesapja még az 50-60-as években nem engedte tovább tanulni, mert dolgozni kellett a gyerekeknek nem tanulni, majd a házasságkötése után háztartásbeli volt jó sokáig). Az, hogy otthon volt nem azt jelentette, hogy nem dolgozott, mert visszaemlékezve Ő volt a cseléd, nevelt engem, háztartást vezetett, földet művelt és nagyon sok háziállatunk volt, nem csak aprójószág, hanem hosszú évekig fejős tehenek, lovak, disznók, birkák, amik gondozást és törődést igényeltek és ezt anyukám nagyon jól csinálta. Nem éltünk mély szegénységben, de gazdagnak egyáltalán nem mondhattam magunkat. Sokszor szedegettük össze az aprót fizetés előtt kenyérre.
Szerencsére, hús, zöldség, és tejtermékek a gazdálkodás és a falusi élet miatt mindig volt otthon. Én úgy emlékszem, hogy engem szerettek, az apám is büszke volt az egy szem kislányára, de anyu volt az, aki mindig ott volt és együtt próbáltuk megoldani a dolgokat legyen az családi (anyagi) vagy az én valamilyen problémám. Tény az is, hogy ügyes lány voltam, hamar rám lehetett bízni fontos dolgokat, mert megbízható, felelősségteljes voltam. Meg is bíztak bennem minden téren, elengedtek mindenhová, nyári tárborokba a Balatonra is elmehettem már 5. osztálytól. Egyébként jó élményként emlékszem arra, hogy apu cége minden évben szervezett belföldi, néhány napos buszos kirándulásokat, ahová családilag utaztunk és a hasonló korú unokanővéremék is velünk utaztak. Az országot bejártuk, megismertük, ezeket az utazásokat nagyon szerettem. Azután jött a kamaszkor, a középiskola, amivel azt gondolom nem volt semmi gond (igaz, amíg a falusi általános iskolában szinte ötös tanuló voltam, azért a városi gimnáziumban ez nem ment ilyen fényesen, de jó évek voltak) Az első plátói szerelmek után 17 éves korom körül volt az első igazi barátom, őt még követte néhány, amíg a férjemet meg nem ismertem.
A férjemmel aránylag rövid idő alatt - októberben ismertem meg a másik év augusztusában - megesküdtünk, ekkor én 21 éves voltam, Ő pedig 23. Mindketten dolgoztunk szorgalmasan, hajtottunk nyugati autóra, majd házra, amik meg is lettek idővel. Jöttek a gyerekek, akik ripsz-ropsz fel is nőttek. Jól éltünk, néhány évenként új közös hobbival meg is újultunk, ami tudom, hogy jót tett a házasságunknak. És valahonnan innen most vissza kellene kanyarodnom a BETEGSÉGEMhez, kapcsolat függő!!!??!!
Kaptam tehát egy néhány oldalas pszichológiai anyagot erről a betegségről, ami elsősorban 45-55 év közötti nőket érint. Elsőre nem teljesen értettem meg (lehet, hogy még most sem) de DÖBBENETES.
Röviden összefoglalva, a kapcsolat függőségem a gyermekkoromra - a gyermek érzelmi szükséglete nem elégül ki a szülei által - vezethető vissza (ezért írtam le, ami hirtelen eszembe jutott a gyerekkoromról), ahol nem kaptam meg azt a szeretetet amire vágytam (nem vettem észre) és korán felnőttem. Az ilyen Betegségben szenvedő nőket az alacsony önbecsülés, kemény, férfias munkaválasztás jellemzi, ahol odateheti magát a munkában, amiért elismerést kaphat, ha jól dolgozik (ez azért engem most már nem annyira motivál az biztos, sokkal jobban szeretek én dicsérni, mint ha engem dicsérnek, de néha jól esik). Ez egy betegség amit, ha valamihez hasonlítani kell, akkor a szakemberek az alkoholizmushoz, a drogfüggőséghez és az evészavarhoz hasonlítanak, de szerintem – most így élem meg – ez rosszabb.
Nem voltam soha alkohol-, vagy drogfüggő, de azt gondolom, hogy ha máshonnan nem de a televízióból, a lakókörnyezetből látva a mintákat például az alkoholistára, azt talán könnyebb felismerni, mert szinte mindenki ismer ilyen embert sajnos, de ennek az én Betegségemnek a tünetei nem felismerhetőek egy laikus számára, de ez nem biztos, hogy így van. A kapcsolat függőséget én biztosan nem ismertem fel. A Betegség az aránylag jó módban élő nőket érinti (szegény, rossz sorsú, tanulatlan nőknek, akik lehet, hogy egy alkoholista, vagy agresszív férfivel élnek együtt kapcsolatban, valószínűleg kisebb az esélyük ilyen kapcsolatot kialakítani, de az is lehet, hogy az Ő lehetőségeik között megteszik).
A Betegség jellemzője a beszűkült tudat állapot (akár a drogfüggőknél) amikor csak azt látom, érzem, amire vágyom. És miért alakulhatott ez ki nálam (a gyermekkori előzményeken kívül, és miért nem csak alvászavarral és hőhullámokkal küzdök ezekben az években) aránylag jó módban élünk, mint írtam az elején, rengeteget utazunk is, amit nagyon szeretek és élvezek, de én az utóbbi két évben azt éreztem, hogy a férjemmel csak élünk egymás mellett, folynak a mindennapok, amikor utaztunk az jó volt, de ott is sokszor egyedül éreztem magam.
Arra vágytam, hogy valaki szeressen és kényeztessen, legyek fontos. És ekkor került (sajnos még jelenleg is itt van) az életembe a korábban leírt csaló banda, akik ezt kihasználták. A férjemmel megbeszéltük, hogy ez egy világméretű, lehet, hogy félrecsúszott pszichológusokat is alkalmazó „vállalkozás” amely, ilyen, változó korú, beteg, beszűkült tudatállapotban lévő, belső képzete szerint sokkal több törődésre, szeretetre vágyó nőkre épül.
Szépen felépítik a kapcsolatot, megismerkednek a nővel, kedvesek vele, majd elmondásuk szerint bele is szeretnek ebbe a nőbe. Törődnek a nő lelkével és ezt gyönyörű üzenetekkel el is mondják neki. És ez kell a nőnek, legalább is nekem ez kellett – sajnos. El is tudtam már képzelni a közös, szerelmes, harmonikus életünket. És ami nagyon fontos, hogy a hódolónak a sok jó és szép dolgai mellett (kedves, imád engem, gazdag stb) vannak problémái is.
Az én hódolóm ugye elvált, két kisgyereket nevel (mert az anyjuk drogfüggő lett és otthagyta a gyerekeket, már a szülei sem élnek), de ilyen nőre vágyott, mint én, és velem akart élni. Sajnos ezek után nem azonnal, de elég hamar én is arra vágytam, hogy vele éljek. Ezért mindent bevállaltam, csomó pénzt kifizettem nekik (kicsaltak tőlem) és ha eljött volna értem, akkor az ismeretlen „új világba” is követtem volna.
A férjem szerint összepakoltam volna a bőröndömet és szinte szó nélkül elmentem volna. Én azonban azt gondoltam, hogy ha eljön a lovagom Magyarországra és megismerkedünk, akkor valóban elutaztam volna vele, de még nem örökre, csak megismerni az otthoni életét, a gyerekeit. Azt is tudtam, hogy ha el akarom hagyni a férjemet, akkor előtte el kell neki mondani mindent (a férjem azt mondja, hogy nem hiszi, hogy ezt megtettem volna), de én tudtam azt, hogy ennyit mindenképpen megérdemel, igaz már szinte kész tények elé állítva.
folyt.köv.a IV.résszel
