A hódolom üzenetei megnyugvással, bizalommal, várakozással töltöttek el. Sajnos nem ismertem fel sokáig a valóságot kb. két „hete esett le a tantusz”. 

Nem tudom hogyan, de a beszűkült elmém fényt kapott és rájöttem, hogy becsaptak. Rájöttem, hogy Joe és a kézbesítő cég összedolgozik és anyagilag teljesen tönkre tettek engem (De miért nem néhány hónappal korábban történt ez a felismerés, hogy ne kerüljek ilyen nehéz anyagi helyzetbe legalább?!) Azóta olvastam sok cikket, FBI felhívást, figyelmeztetést a hasonló ügyekkel kapcsolatban.  

Pedig én korábban is tudtam, hogy vannak ilyen dolgok, csalások, kicsit talán el is ítéltem az ilyen helyzetbe kerülő nőket, de én okos nő vagyok, velem nem történhet ilyen, engem szeret egy új izgalmas férfi, akit én is szerethetek (gondoltam én).

Előzmény a történések során, hogy tavaly nyáron álmodtam egyszer magamnak egy külföldi férfit, akit egy nyaralás alkalmával megismertem, már így öregecskén (az álmomban a családom nem szerepelt egyáltalán) és belém szeretett. Lehet, hogy már ez is a Betegségem jele volt, de nem vagyok sajnos kódfejtő.

A férjem javaslatára írok le egy két üzenetet, amit kaptam hátha valaki, ha elolvassa, felismeri ha vele is ilyen csalás történik és észhez tér. „ Kedvesem, hogyan tudom valaha is megköszönni, hogy vagy nekem.

Béke vagy a viharban, mindig segítesz, támogatsz engem. Te vagy a legjobb dolog a világon, ami valaha történt velem, szerencsés vagyok, hogy a párom vagy. Köszönöm, hogy viszonzod a szerelmem” „ Azzal szeretném kezdeni, hogy nagyon hiányzol és fogalmad sincs mennyire szeretlek. Tudom, hogy nem kell ismételnem naponta, de nagyon szeretlek. Első naptól kezdve tudtam, hogy van benned valami, ami nem volt más nőben. Te vagy a legcsodálatosabb nő, akit valaha ismertem.” 

Most, hogy leírtam ezeket az üzeneteket inkább hányingerem lett tőlük, de tény, hogy néhány hónapja elolvadtam és elhittem minden szavát ezeknek az üzeneteknek. Sajnos…. 

A Gyógyulás első és legfontosabb lépése szerintem az őszinte beszélgetés, megbeszélni mindent. Nem írtam még le konkrétan, de a férjem már egy jó ideje tudta, hogy megcsalom és egy hete rákérdezett.

Én nem tagadtam le semmit, elmondtam, hogy interneten megismertem egy férfit és elkezdtem elmondani a történetet. A férjem azt mondta nekem, hogy az, hogy lelkiekben megcsaltam sokkal jobban fájt neki, mintha ténylegesen lépek félre és szexuálisan csalom meg egy valós férfivel. Először nem teljesen értettem miért mondja ezt, de azt hiszem rájöttem.

Harminc éve élünk együtt a férjemmel, felneveltük a gyerekeinket, gazdagodtunk, jól éltünk, elvileg őszinteségben, egymást megbecsülve, teljesen megbízva a másikban. És én ezt hirtelen eldobom, úgy hogy egy másik, szinte csak a fejemben elképzelt férfira vágyom testileg, lelkileg. És ez tényleg így volt, sajnos. És megértettem azt hiszem, hogy mennyire mélyen megbántottam ezzel a tettemmel.

Én egyszer még a házasságunk elején, illetve néhány éve ismét azt gondoltam, különböző – feltehetően a fejemben kialakult – jelekből, hogy megcsalt a férjem, de ezt persze nem beszéltem meg vele korábban, csak én eldöntöttem a fejemben, hogy megcsalt és kész. Ez a gondolat az elmúlt hónapokban még jól is jött a fel-feltámadó lelkiismeretem ellen.

De visszatérve a gyógyulás folyamatára én még csak ott tartok, hogy azt le merem írni, hogy felismertem, beismertem, hogy tényleg nincs rendben velem minden és beteg vagyok.

A pszichológiai tanulmány szerint a kapcsolat függő személyeknél, pszichológiai kezelések, (rendszeres konzultáció, beszélgetés a pszichológussal) után is nagyon nagy a visszaesés. Ha elmúlik a lelki és anyagi krízis ismét előjöhet a szeretet, szeretés utáni vágy egy újabb férfi személye felé fordulva.  

Borzasztó ezt leírni, olvasni és végig gondolni is tiszta tudattal.  Én még nem mentem el pszichológushoz, gondolkodom rajta, de a férjem jó pszichológusomnak tűnik ebben a helyzetben és sokat segít.

A Betegségből való gyógyulás során szükséges a rettentő nagy akaraterő, a virtuális világtól való tényleges elszakadás (én azért tartom még jelenleg a kapcsolatot a csalókkal, hogy a működő honlap alapján hátha eljut valamelyik hatóság a csalók egy részéhez és csökken az ilyen cselekményt elkövető személyek, szervezetek száma és ezáltal az áldozatok száma is) de elmondom a férjemnek, hogy mit írnak (és el is olvashatná a telefonomon, de megbízik bennem és nem teszi, de bármikor megteheti).

Őszinte kommunikáció. Nekem alapból maga a beszélgetés komoly dolgokról még feladat, mert mindig, mindenkor én akartam magam megoldani minden komoly gondomat, bajomat (mert azt gondoltam, hogy meg tudom és meg is kell oldanom), de ez nem így van, és nem is kellene így lennie, de ennek megbeszélése is csak most kezdődött kettőnk között a férjemmel. Ő mindig mindent elmondott nekem, ami bántotta vagy foglalkoztatta és én ennek örültem, de én csak nagyon ritkán beszéltem a problémáimról.

Tudtam én azt, hogy el mondhatnám neki, de valamiért nem ment. De most próbálunk napi szinten rendszeresen mindent megbeszélni. Most sem könnyű még nekem, de a férjem szerencsére nyösztet engem és így sokkal könnyebb napról-napra.  Nagyon vékony jégen járunk a párommal, és nagyon lassan és óvatosan haladunk előre, félünk a sérülésektől, de dolgozunk, beszélünk róla és minden másról is. Félek én is és fél a férjem is, hogy mi lesz ha visszaesek.

Azt mondta nekem, hogy második esélyt már nem ad, amit teljesen meg is értek és el is fogadok tőle, én sem tenném. Én azt gondolom, hogy így ahogy most végre elkezdünk élni, kommunikálunk, megbeszéljük minden érzelmünket, beszélünk a szexről is és a bennünket foglalkoztató dolgokról, akkor már jó úton haladunk.

A férjem azt kéri tőlem, hogy próbáljam kontrolálni magam én meg azt kérem tőle, hogy gyakoroljon felettem kontrolt. Ez most működik és tudom, hogy hosszú távon is fog, mivel mindketten akarjuk, és remélem, hogy   meg  tudjuk most már tudni oldani a problémáinkat. Emellett sokkal többet vagyunk együtt, szervezünk magunknak programokat, hogy a napi rutinból kiszakadjunk. Ez hosszú távon tudom, hogy munkás feladat, de biztos, hogy ez is szükséges a gyógyulásomhoz, a kapcsolatunkhoz.

Azért írtam ki mindezt magamból, mert úgy érzem, hogy jót tesz most nekem, (biztos még mindig könnyebb leírnom a gondolataimat, mint beszélni róla, de ez van).

Most sokkal szenzitívebb vagyok, és a férjemmel is megbeszéltük azt, amit most vettem észre a környezetemben lévő hasonló korú nőkön (konkrétan az egyik munkatársamon) hogy Ők is „küzdenek” hasonló gondokkal. Rájött, hogy 50 éves kor körül mennyire fontos a bőrápolás, jó fizura, lefogyni mert jobb érzés a tükörbe nézni, szemöldök, száj tetoválás stb. Ő annyiból van talán „könnyebb „ helyzetben, hogy van lány testvére is akivel beszélhet, illetve Ő kibeszéli magából az örömét, bánatát másoknak (nekem biztos, mert megbízik bennem és én ennek örülök, és  próbálok ezzel valóban nem visszaélni), és egyedül neveli a gyerekeit, így pénzügyileg semmiképp nem kockáztathat. Ja és a jelenlegi párkapcsolata a végét járja, és nagyon vágyik arra, hogy egy gazdag férfit találjon magának. Próbálok én is figyelni rá, és esetleg figyelmeztetni, ha észreveszem, hogy rossz útra téved.

De nem csak emiatt írtam le, hanem azért is, mert ha csak egy – hasonló helyzetben lévő nő – elgondolkodik, és segítséget kér akár egy szakembertől, akár – bár ez sem könnyű – a párjától, már nyertünk Ő is, mert nem kell végigélnie egy ilyen tragédiát és a betegségét is kezelhetik talán időben és én is nyerek, mert segítettem valakin, ami nagyon jó érzés lenne.   

Tudom azt, hogy a férjemet nagyon felzaklatja és fájnak neki az általam leírtak, és hálás vagyok neki, hogy ennek ellenére még ebben is támogat. Akarom, hogy olyan legyek a jövőben, akire tényleg mindenben számíthat, bízhat bennem és valóban jóban-rosszban társak leszünk és megbeszélünk mindent.  Ja és Szeretem Őt…